• slide1.jpg
  • slide2.jpg
  • slide3.jpg
  • slide4.jpg

Bemutatkozik Hosszúvíz

phoca thumb l 06Mesztegnyő vasútállomását elkerülve - néhány kanyarral - Hosszúvízre indul velünk a keskeny bekötőút.
Az aprócska erdőszéli falu a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet részeként éli mindennapjait. Egyetlen utcáját kicsinyke iramodással magunk mögött tudhatjuk.
Északi határában a Gyótai-erdő rengetege vár bennünket. A közelben rejtezik az őserdőmaradvány, amely - II. világháborús aknazárnak köszönhetően - ősöreg fákat őriz. Százhetven év körüli tölgyek, nyolcvan évnél idősebb kőrisek élnek itt. Nincs túlzottan messze a Zuhogó - a Sáricsatorna kiépített vízesése. A település keleti határában csordogál a tájvédelmi körzet névadója a Boronkai-patak, hogy a Hunyadyak által létrehozott halastórendszeren átszaladva a Gyótai-halastavaknak hozza az életet. Ha partján folyással szemben indulunk, az élővilág sokféle csodája mellett a végérvényesen elszunnyadt és az ismét ébredező erdei puszták kerülnek elénk.
A legnagyobb - Cserfekvés - közigazgatásilag Hosszúvízhez tartozik. Virágospusztának ma már csak egy háza áll, Kopárpuszta a múlté lett, Háromház most ébredezik, Kakpusztát lakják, Szőkepuszta azonban eltűnt. A falu közvetlen határának jellemző fái: éger, akác, cser, tölgy, bükk. A környéken találkozhatunk égerligetekkel, sokféle védett és ritka növény akadhat utunkba. A határt rendszeresen felkeresik gyakorlati idejükben a pécsi egyetemisták. A gomba sok fajtájában gazdag e vidék, s emellett még a szamóca és a ritkábban előforduló szeder is szedhető.
A táj állatvilága változatos: a gazdag rovarállomány mellett fellelhető a halak, hüllők, rágcsálók, vízimadarak számtalan faja. Gyakori a róka, a nagyvadak közül pedig az őz, a szarvas és a vaddisznó. A határban több kapitális szarvastrófeát is zsákmányoltak a vadászok. A környék a Gyótai Vadásztársaság területe. Innen könnyű sétával elérhető a Kelevíz határában álló Márkitanya, ahol a régi magyar állatfajok egyes példányait: szürkemarhát, rackajuhot, mangalicát nézhetjük meg.